Egyedüli reményem

Káliz Sajtos József legújabb kötetében négy ciklusban szerepelnek az istenes versek, az Istent kereső, vallásos és szakrális versek. Beépítve közéjük azokat is, amelyek a magánéletet érintik. Sajátos világkép bontakozik ki így a kötetből, ugyanakkor árnyalataiban is beavatva az olvasót a szerző mindenképpen egyedi hangvételű költészetébe. Figyelemre érdemes, hogy Káliz Sajtos József hányféle műfajban próbálja ki erejét (tanul-mánykötet, gyermekversek, filmforgatókönyv). S itt ez a mostani kötete, amelynek nem mindegyik költeménye első közlésű, mégis mintha közel egy időben születtek volna, frissességükkel hatnak. Az idősödő költő érzi az idő múlását, talán ezért tud olyan emlékezetes versekben elbú-csúzni a közelmúltban elhunyt Nagy Lászlótól, Bella Istvántól, Csoóri Sándortól. A Reformáció Emlékévében megjelenő Egyedüli reményem Isten és ember sajátos viszonyát emeli az esztétikum magasába, ezáltal nyújtva maradandó élményt a szép versek után érdeklődő olvasó számára.